Mentsük meg a házasságomat

Reggel megint agykontrolloztam egy kicsit.
Ez még persze csak alapgyakorlat. De még most is visszhangzanak bennem a mondatok:
Növekvő szellemi képességeim, az emberiség javát hivatottak szolgálni
Mindennap és mindehogyan egyre jobban és jobban és jobban vagyok.
Most egy kicsit nyugodtabbnak érzem magam, nekiülök egy kicsit dolgozni.

Ma és holnap este ismét nálam lesz a kislányom, próbálok vele foglalkozni, bár nagyon nehéz, ha az ember lelkileg megviselt állapotban van. Egy ilyen kis gyerekhez sok sok szeretet de ugyanakkor sok-sok türelem is kell.
 

Egy fél órát gyakoroltam a tükör előtt, hogyan és mit fogok mondani és próbáltam magam rendbe szedni, hogy Timi ne lássa rajtam, hogy mennyire megvisel ez az egész.
Timi este végig fogta a kezem, amikor a lányomat átadta, éjjel sms-t is küldött.
Holnap Valentin nap. Remélem, tényleg már nincs sok hátra és helyreáll az értékrendje.

A napokat holnaptól már számozom, jön a negyedik nap.
 

Tegnap éjjel nagyon kivoltam, őrjöngtem, anyáztam, jóformán vertem a fejem a falba
(persze csak képletesen).
Átgondoltam, hogy Én mennyivel okosabb, érzelmesebb, törődőbb, családcentrikusabb, jobb pozíciójú, jobb keresetú és magasabb végzettségű mint a Kedves "Barát".
Aztán persze rájöttem, hogy itt a kulcsszó az, hogy Timinek Ő kell (most még) és nem Én.

Elszívtam egy féldoboz cigit és vagy három smst írtam Timinek, hogy "vége" meg legyetek boldogok, meg egyebek.
Szerencsére nem küldtem el egyet sem.
Annyi lélekjelentlétem volt, hogy dühből semmit nem szabad csinálni, mert később nagyon megbánnám. Aztán, mikor már kidühöngtem magam, bevettem egy nyugtatót, visszafeküdtem az ágyamba a kiságy mellé, ahol a kislányom már aludt, megsimogattam betakargattam és elkezdtem relaxálni.
Egész pontosan agykontroll mert arra emlékeztem, hogy régen sokat csináltam és sokat használt.
Nagyon meglepett, de száztól visszafelé számolva sikerült eljutnom alfába.
Az alábbi megerősítő gondolatokat nyomattam : "Erős leszek", illetve a "holnapi találkozás nem befolyásolja egész napi hangulatomat".

Reggel, elindultam régi lakásunk felé a kislányommal, tudtam, hogy egy pár perces találkozásom lesz Timivel, amíg felviszi Őt.
Az utóbbi idők gyakorlata az, hogy nem megyek fel, ami működik, hiszen mióta új barátunk ott tölti idejének egy részét amúgy sem temmém be a lábamat abba a lakásba.

Beszéltünk egy pár szót, Timi adott nekem egy lapot -Valentin napra- amin a szerelemmel kapcsolatos idézetek voltak.
A belső borítóján középen is van egy idézet:
"Tudnod, érezned kell, hogy szeretlek és hiszek a szerelmünkben"

Kézzel aláírás azzal a becenévvel amit még Én találtam ki neki, amikor összejöttünk és egy pár kis szívecske.

A táskámba raktam, arra gondoltam, hogy elolvasom, ha esetleg meginognék és a "racionális, büszke" énem kerülne ismét előtérbe.

Vívódok, kűzdök, remélek.
Lassan eltelt egy újabb nap. 

Alig aludtam az éjjel. A gondolataim minden egyes percben körültötte forognak.
Vissza szeretném kapni, nagyon is.
De már nem tudok sokáig várni. Megyek tönkre, emésztem magam, napról napra jobban és jobban. Tudnom kell már a biztosat. A biztos nem is jobb mint az ami most van.
Ez az érzelmi Énem.
A racionális énem viszont dühös. Az új gyerek bemegy az én lakásomban, szépen megfürdik és azt a vizet használja, amit Én fizetek, aztán pedig bemegy a hálószobába és befekszik a feleségem mellé.
Hát mondjátok meg, tűrhető ez ?!
Azonnal ügyvéd és válás. Egy fillért se többet, csak ami a gyerekre jár.
Legyenek boldogok együtt, de Én ehhez nem aszisztálok.
Szörnyű ez a kettősség.
De ezt sokáig már nem fogom bírni. Ki fog borulni a bili és akkor felhívom és megmondom, hogy vége. Ennyi volt. Nem várok többet.

Tegnap hajnali kettőkor kaptam egy smst : "Már nem tart soká..."

Ez az egyetlen apró kapaszkodó.
Még várok, de már én sem tudok sokáig.

 

Sok idő eltelt azóta, hogy nem írtam ide. Nyáron volt egy röpke időszak, amikor azt hittem sinen vagyunk újra, de nem.

Most külön vagyunk, már a harmadik hónapja. Timi ma beismerte, hogy január óta együtt van új barátjával, akiről már olvashattatok.
Ez eddig tiszta sor, éljen az ifjú pár, ami nem megy nem erőltetjük, szépen elengedjük egymást és ki-ki megy tovább a maga útján, néhány hónap sebnyalogatás, de aztán majd csak túl leszek rajta.
Hát a helyzet sajnos nem ilyen "egyszerű". Néhány hete ugyanis, Timi elég sokszor felhív, sms-t küld, "gondolok rád", "hiányzol". Ez számomra felettébb fura, erre rá is kérdeztem, hogy ezt akkor most hová tegyem.
A válasz: vonzódik a sráchoz, most összejöttek, de érzi, hogy belátható időn belül ennek vége lesz és nem akar engem elengedni.
Ez eddig a hülye duma kategória, egy percig nem vettem volna komolyan, de a következő nagyon összezavart.
Ha most nem csinálja végig, hanem félbe hagyja és újra összekerülünk, ez egy örök probléma lenne és azon rágná magát, hogy mi lett volna azzal a gyerekkel.

Emlékszem rá, amikor én csaltam a kolléganőmmel, ugyanezt éreztem. Vele is végig kellett csinálnom, odáig, hogy elmentem otthonról, Ő is eljött a férjétől.
És a nagy semmi lett belőle.
 

Ezért az egy dologért, elhiszem, hogy érdemes még várni, mert egész jó esély van rá. Én megkockáztatom, hogy legalább 70%.
A probléma viszont az idő tényező. Hónapokat, éveket nem ülhetek egyedül, várva rá.
A megoldás talán valami határidő kijelölése lehetne, de ez sajna nem működik.

Most várok, kivárok. Abban bízom, hogy ha az új kapcsolata beindul, akkor neki is terhes lesz a rendezetlen közös életünk, ha másnak nem is, az új barátjának biztosan és úgyis el fog engedni. Gondoljátok át. Ha becsajoztok, bepasiztok három hónap alatt már csak rá lehet jönni, mennyire lehet komoly a dolog.

Persze lehet, hogy csak hülye vagyok és megmagyarázom magamnak, hogy az egyébként illogikátlan eredendően rossz döntésem miért is jó.

A feltevésem falszifikálható, mondjátok meg Ti a véleményeket.
 

Timi teljes erővel a nagy születésnapi buliját szervezi. Még nem tudni pontosan hogy hány ember jön el, de elég nagy szabású lesz az biztos.
Talán némi pozitívumnak lehet értékelni, hogy nem külön akar elmenni, úgyhogy megyünk mindannyian.

Tegnap beszélgettünk egy kicsit a régi dolgokról, megbeszéltük hogy elmegyünk majd abba a cukrászdába ahol először randiztunk, ez egy szép dolog volt. Mivel Ő hozta fel a témát, úgy gondoltam, hogy tovább fokozhatnánk a romantikázást és felolvastam neki azt a kis kezdetleges verset, amit neki írtam.
Nagyjából úgy pattant le róla mint valami vírus a tűzfalról.
És pontosan ez az ami lelkileg felőröl.

Timi mást éreztet mint amit mond.Azt mondja, hogy szeret és nem akar mást. Ugyanakkor minden romantikus közeledésem úgy pattan le róla, mint valami tűzfalról mert hogy én "megfojtom" Őt a szeretetemmel.
Régebben naponta többször is felhívott a melóhelyen.
Most ha én nem hívom akkor egész nap nem is beszélünk.

Valóban igaz, hogy megcsaltam négy év és most tényleg vissza is kapom. Az egyetlen különbség, hogy akkor ez azért volt mert nagyon rossz volt a kapcsolatunk, én reggeltől estig dolgoztam mert munkahelyet váltottam, Timi péntek szombaton bulizott. Azt a kapcsolatot már nem lehetett fenntartani, valaminek történnie kellett.

Ha valaki foglalkozott projekt menedzsmenttel, akkor azt is biztosan tudja hogy az egyik leglényegesebb feladat a projekt életciklusában, hogy rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a projekt még mindig szolgálja-e az eredeti célt. Ha már nem akkor nem szabad folytatni és dönteni kell a projekt leállításáról.
Érzem magamon hogy a tűrőképességem végét járom.
Ha hamarosan nem történik semmilyen előrelépés, akkor összepakolok és megyek.
Nem fogom már tovább húzni ezt az egészet és nem tudok úgy élni hogy állandóan azt lessem, hogy megint kire gerjed rá és vajon meddig fog elmenni. Az egyetlen ember akinek hiányozni fogok az a lányom. De tőle nem fogok elszakadni, az biztos.

Egyébként meg az élet sója, hogy az egyetlen ember aki arra bíztatott már a kezdetek óta, hogy maradjak Timivel és ne álljak fel még aznap, -mert biztosan szeret, csak egy kicsit befásult és változást akar- az nő akivel annó csaltam.
No Comment
 

Tegnap este letöröltem a kémprogramot Timi gépéről. Már nem akarom tudni, hogy kinek mit ír és mit mond mert semmi értelme. Csak saját magamat idegelném vele, mert biztos hogy megint találnék valamit.
Ha nem most akkor majd később. Próbálok nyugodt maradni és élni az életünket, de a legrosszabb dolog, hogy tudom mire készül. Hódítani fog és már van is kiszemelt áldozat.
Amikor legutóbb olvastam még a kis beszélgetéseit azt írta hogy végig akarja csináni.

Végig ? Mit jelent az hogy végig.
Mert ha csak a szexről lenne szó, az még a jobbik eset.
De ha egymásba esnek ?
A szerelemnek nem lehet utat parancsolni.

Ma reggel elment és tudom is hogy kihez. Gondolom egy kis beszélegétés, kávézás, ismerkedés, megalapozza a "folytatást".
A legszívesebben kérdőre vonnám, elmesélném neki hogy tudom mire készül és azt is hogy kivel, de csak még nagyobb baj lenne belőle. Ésszel nem lehet érzelmek ellen hatni.  

Ez a legrosszabb, belülről majd szét robbansz, de ezt nem láthatják rajtad.
Olyan ez mint egy nagyon kemény pókerjátszma. Csak itt nem pénz a tét, hanem az életed.
 

Egy ember egyszerre sok szerepet kell hogy ellásson. Nézzük a nőket. Hogyan lehet valaki egyszerre nő, anya, feleség, szerető, kolléga, esetleg főnök ?
Nehezen. Nálunk most pont ez a helyzet. A kényes egyensúly most felborult.

Timi nő akar lenni és szabadulni akar. Otthon volt két évet a kislányunkkal be volt zárva, most pedig mindent akar egyszerre. Úgy viselkedik mint egy húszéves. Tágra nyílt szemekkel járja a világot és nyitott a kalandokra. Nem kell hozzá túl sok ész, hogy az ember levegye hogy előbb utóbb szerelem lesz a vége. Új kapcsolat, mámoros szerelem, ilyenkor az ész megáll. Most megkérdezheted, hogy miért is vagyok én ebben ennyire biztos.

Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy néhány éve én hasonló cipőben jártam. Igen, jól olvasod, én sem vagyok egy szent.

Hónapokon át csaltam a nejem, mert szerelemes lettem az egyik kolléganőmbe. Akkor szét is mentünk, de csak egy rövid időre. Nagyon hamar rádöbbentem hogy egy ilyen szerelem csak illúzió. Beleszeretsz valakibe, akivel nincsenek napi gondjaid, csak a jó meg a szép van és képes vagy elhinni, hogy a való életben sem lesznek problémák, csak minden nagyon szép és jó. Lehet, hogy sikerül az új kapcsolatod, de nagyon valószínű hogy nem. És akkor mi marad ha visszagondolsz ? A házasságod felrúgtad, új életet kellett kezdened a semmiből és nem nyertél vele semmit. Csak vesztettél.

Timinél lehet ez egy pillanatnyi fellángolás. Most nyár van, be van zsongva. Elképzelhető, hogy néhány hónap múlva minden helyreáll. A kérdés most az, hogy mit tegyek ?

Ha tiltom, akkor még jobban beindul. Ha valakinek mennie kell nem lehet bezárni, mert előbb-utóbb ki fog törni csak lehet még intenzívebben mint eddig.
Ha csak tűröm, tűröm a végtelenségig abba én megyek tönkre lelkileg és ami a legszebb hogy könnyen jutok majd oda hogy éveket öregedtem és szét fogunk menni, mert nem tudom a napjaimat ugyanúgy folytatni mint eddig.

Nagyon sokat gondolkodom rajta, hogy talán az egyetlen megoldás, ha külön költöznék egy időre. Így lesz ideje a kedves feleségemnek végiggondolnia az életét.

Ha maradok idiótán viselkedem. Hibát, hibára halmozok.
Teljes erővel vissza akarom csinálni azt az állapotot amit már nem lehet visszacsinálni, mert már annyira megváltozott minden körlümény.
Egyetlen út létezik csak az előre. Nem tudom a múltat visszahozni.

A kérdés hogy ki megy melyik irányba. Nagyon nehéz a döntés. Stratégiára van szükségem, amihez tudok igazodni. Helyzetelemzés, célok, határidők, felülvizsgálat, beavatkozás ha szükséges. Kívülről tudom mindezt, hisz ez a munkám.
 

Még nem tudom hogy mit csinálok, de amit el szeretnék érni az a napnál is világosabb.
Meg akarom menteni a házasságomat. helyesebben ez nem csak rajtam múlik, inkább úgy fogalmaznék hogy mindent szeretnék megtenni a házasságomért. 
 

Tudom hogy ez nem lesz egy egyszerű út.
A flegmatizmus és a romantika között kell lavíroznom kínosan ügyelve arra hogy ne lássa rajtam, hogy mennyire megvisel ez az egész. Ha látja rajtam a bizonytalanságot nekem végem. Elvégre kinek van szüksége egy megtört nyomorult rabszolgára ? Senkinek. 
Erősnek kell lennem, hisz bármit tesz, nem fogom magam tönkretenni.
 

Rengeteget gondolkodtam az elmúlt napokban az életemről, a házasságomról és úgy a világ dolgairól.
 

Gondolom mindannyian láttátok a mátrixot, amikor Morpheus Neo elé teszi a kék és a piros tablettát. Ezzel valahogy most én is így vagyok. Ha újra csinálhatnám az egészet, akkor talán nem kezdtem volna el nyomozni. Mi történhetett volna ?
 

Timi elment, megtörtént és aztán megbánta. Többet nem csinál ilyet. Ha nem tudok róla nem is vettem volna észre semmit és továbbra is élhetném a lágy nyugodt, tudatlan életemet. Ezt viszont visszacsinálni már nem lehet. Megkaptam amit akartam de nem azt kaptam amire számítottam. Szörnyű érzés.
 

Valamit tenni kell. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni.
 

Menjek át két utcával lejjebb és verjem be Imre képét ? Lehet talán jól esne, de nem segítene rajtam. Legalább is nem sokáig csak max 5 percig.
 

Jó lett volna ésszel élni, de akkor este kilenc óra után elöntötte az agyamat a bánat, a harag és a kétségbeesés. Elhatároztam hogy kerek perec megmondom a nejemnek hogy tudok a dologról és kérdőre vonom. Ez volt a harmadik legrosszabb döntés.

Nagyjából hajnali háromig beszélgettünk (beszélgettünk? veszekedtünk.....)

Azt mondta hogy nem történt semmi mert nem volt lelki ereje hogy megtegye.
Ezt most vagy elhiszem, vagy nem. Szívem szerint elhinném neki és jó lenne ha ennyivel le is zárhatnánk ezt az ügyet.
De ez még nem a vége. A helyzet, mint utóbb kiderült ettől sokkal rosszabb.

36 éves vagyok, IT manager vagyok egy multinál.
Van egy velem egykorú szép feleségem, egy 11 éves nevelt lányom a feleségem előző házasságából és van egy saját másfél éves kislányunk, aki nagyon szeret.
Egy átlagos ember, átlagos autóval és átlagos lakással.
Csak éltem az életem, napközben dolgoztam, este hazamentem, játszottam a gyerekekkel.
Egy átlagos és nyugodt élet. Jutott pénz LCD TV-re nyaralásra, autóra, márkás ruhákra és szórakozásra. Voltak terveink, voltak ötleteink szépen fejlődtünk. Nem volt gond köztünk, már évek óta. Aki tanult pszichológiát az ismeri CSÍKSZENTMIHÁLYI flow elméletét, hát nálunk aztán tényleg ment a flow. Nem voltak kitörő érzelmek, nem voltak veszekedések, csak mentek a napok.
És nem volt semmi gond.
Legalábbis ezt hittem...

Egyik este hazamentem a munkából és valami nagyon nagyon furcsa érzésem volt. A nejem nem úgy viselkedett mint szokott. A "nem úgy viselkedett mint szokott" a lehető legtalálóbb kifejezés mert érthetőbben nem tudom leírni. Ez egy olyan hatodik érzék lehet. Minden dologról a világon rendelkezel egyfajta elvárással, milyen tulajdonságai lehetnek, hogyan viselkedik. Mint egy alma aminek enyhén banán íze van. A legjobb szó rá a "más".
Kérdeztem is: "Timi van valami baj?" -Á, dehogy jött a szokásos válasz- csak fáradt vagyok.
Jó. Probléma lezárva, kimentem a konyhába vacsorázni.

Másnap a történet nagyon hasonló, de a rossz érzés még jobban felerősödött bennem. Egy gondolat ütötte meg a fejemet: valamit titkol. De mit ? Gondoltam mindenre. Betegség ? A gyerekkel van valami? A családban van valami ? Egy régi dolog visszaüt ?

A dolog hét végére tetőzött amikor a feleségem elment a barátnőjéhez szombat délután egy pár órára és sírva jött haza.

Próbáltam magam meggyőzni hogy feltehetően csak rémeket látok és bebeszélek magamnak mindent, de nem sikerült. Kérdéseim voltak és válaszokat akartam, de nem kaptam. Akkor hoztam meg életem talán egyik legrosszabb döntését. Magam járok utána a dolgoknak.

Hogyan szerezhetek információt ?
Először a sógornőmet találtam meg a skype-on. Azt mondja, Ő nem tud semmiről, Timivel nem beszélt már vagy két hete.
Ehhez hozzá tartozik az is, hogy mi egész jóban vagyunk, a sógornőmnek nem érdeke, hogy titkoljon előlem bármit, úgyhogy kénytelen voltam elhinni neki hogy tényleg nem tud semmit.
Más megoldást kellett találnom. Ahogy néztem magam elé a skype képernyőjére felvillant bennem a megoldás. A feleségem elég sokat MSNezik, van neki egy nagyon jó barátnője akinek mindent el szokott mondani. Ha tényleg van VALAMI akkor azt Ő tudja. Nyilván elmondani nekem nem fogja, de ha egyszer leírták annak talán nyoma van.
Informatikusként nem volt nehéz dolgom egy egyszerű jelszót feltörni és bele nézegetni ezekbe a csevegésekbe. Kár volt, nagyon nagy kár.

Gondolom, mondanom sem kell hogy eme kis üzenet címzettje "kedves" régi ismerősöm B. Imre, akit a nagyobbik lányom osztályából ismerünk és természetesen már évek óta  sündörög a nejem körül, de lepattant róla mint ..ar a palánkról. Hát ezek szerint mégsem.