Rengeteget gondolkodtam az elmúlt napokban az életemről, a házasságomról és úgy a világ dolgairól.
Gondolom mindannyian láttátok a mátrixot, amikor Morpheus Neo elé teszi a kék és a piros tablettát. Ezzel valahogy most én is így vagyok. Ha újra csinálhatnám az egészet, akkor talán nem kezdtem volna el nyomozni. Mi történhetett volna ?
Timi elment, megtörtént és aztán megbánta. Többet nem csinál ilyet. Ha nem tudok róla nem is vettem volna észre semmit és továbbra is élhetném a lágy nyugodt, tudatlan életemet. Ezt viszont visszacsinálni már nem lehet. Megkaptam amit akartam de nem azt kaptam amire számítottam. Szörnyű érzés.
Valamit tenni kell. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni.
Menjek át két utcával lejjebb és verjem be Imre képét ? Lehet talán jól esne, de nem segítene rajtam. Legalább is nem sokáig csak max 5 percig.
Jó lett volna ésszel élni, de akkor este kilenc óra után elöntötte az agyamat a bánat, a harag és a kétségbeesés. Elhatároztam hogy kerek perec megmondom a nejemnek hogy tudok a dologról és kérdőre vonom. Ez volt a harmadik legrosszabb döntés.
Nagyjából hajnali háromig beszélgettünk (beszélgettünk? veszekedtünk.....)
Azt mondta hogy nem történt semmi mert nem volt lelki ereje hogy megtegye.
Ezt most vagy elhiszem, vagy nem. Szívem szerint elhinném neki és jó lenne ha ennyivel le is zárhatnánk ezt az ügyet.
De ez még nem a vége. A helyzet, mint utóbb kiderült ettől sokkal rosszabb.
