Sok idő eltelt azóta, hogy nem írtam ide. Nyáron volt egy röpke időszak, amikor azt hittem sinen vagyunk újra, de nem.
Most külön vagyunk, már a harmadik hónapja. Timi ma beismerte, hogy január óta együtt van új barátjával, akiről már olvashattatok.
Ez eddig tiszta sor, éljen az ifjú pár, ami nem megy nem erőltetjük, szépen elengedjük egymást és ki-ki megy tovább a maga útján, néhány hónap sebnyalogatás, de aztán majd csak túl leszek rajta.
Hát a helyzet sajnos nem ilyen "egyszerű". Néhány hete ugyanis, Timi elég sokszor felhív, sms-t küld, "gondolok rád", "hiányzol". Ez számomra felettébb fura, erre rá is kérdeztem, hogy ezt akkor most hová tegyem.
A válasz: vonzódik a sráchoz, most összejöttek, de érzi, hogy belátható időn belül ennek vége lesz és nem akar engem elengedni.
Ez eddig a hülye duma kategória, egy percig nem vettem volna komolyan, de a következő nagyon összezavart.
Ha most nem csinálja végig, hanem félbe hagyja és újra összekerülünk, ez egy örök probléma lenne és azon rágná magát, hogy mi lett volna azzal a gyerekkel.
Emlékszem rá, amikor én csaltam a kolléganőmmel, ugyanezt éreztem. Vele is végig kellett csinálnom, odáig, hogy elmentem otthonról, Ő is eljött a férjétől.
És a nagy semmi lett belőle.
Ezért az egy dologért, elhiszem, hogy érdemes még várni, mert egész jó esély van rá. Én megkockáztatom, hogy legalább 70%.
A probléma viszont az idő tényező. Hónapokat, éveket nem ülhetek egyedül, várva rá.
A megoldás talán valami határidő kijelölése lehetne, de ez sajna nem működik.
Most várok, kivárok. Abban bízom, hogy ha az új kapcsolata beindul, akkor neki is terhes lesz a rendezetlen közös életünk, ha másnak nem is, az új barátjának biztosan és úgyis el fog engedni. Gondoljátok át. Ha becsajoztok, bepasiztok három hónap alatt már csak rá lehet jönni, mennyire lehet komoly a dolog.
Persze lehet, hogy csak hülye vagyok és megmagyarázom magamnak, hogy az egyébként illogikátlan eredendően rossz döntésem miért is jó.
A feltevésem falszifikálható, mondjátok meg Ti a véleményeket.
