36 éves vagyok, IT manager vagyok egy multinál.
Van egy velem egykorú szép feleségem, egy 11 éves nevelt lányom a feleségem előző házasságából és van egy saját másfél éves kislányunk, aki nagyon szeret.
Egy átlagos ember, átlagos autóval és átlagos lakással.
Csak éltem az életem, napközben dolgoztam, este hazamentem, játszottam a gyerekekkel.
Egy átlagos és nyugodt élet. Jutott pénz LCD TV-re nyaralásra, autóra, márkás ruhákra és szórakozásra. Voltak terveink, voltak ötleteink szépen fejlődtünk. Nem volt gond köztünk, már évek óta. Aki tanult pszichológiát az ismeri CSÍKSZENTMIHÁLYI flow elméletét, hát nálunk aztán tényleg ment a flow. Nem voltak kitörő érzelmek, nem voltak veszekedések, csak mentek a napok.
És nem volt semmi gond.
Legalábbis ezt hittem...
Egyik este hazamentem a munkából és valami nagyon nagyon furcsa érzésem volt. A nejem nem úgy viselkedett mint szokott. A "nem úgy viselkedett mint szokott" a lehető legtalálóbb kifejezés mert érthetőbben nem tudom leírni. Ez egy olyan hatodik érzék lehet. Minden dologról a világon rendelkezel egyfajta elvárással, milyen tulajdonságai lehetnek, hogyan viselkedik. Mint egy alma aminek enyhén banán íze van. A legjobb szó rá a "más".
Kérdeztem is: "Timi van valami baj?" -Á, dehogy jött a szokásos válasz- csak fáradt vagyok.
Jó. Probléma lezárva, kimentem a konyhába vacsorázni.
Másnap a történet nagyon hasonló, de a rossz érzés még jobban felerősödött bennem. Egy gondolat ütötte meg a fejemet: valamit titkol. De mit ? Gondoltam mindenre. Betegség ? A gyerekkel van valami? A családban van valami ? Egy régi dolog visszaüt ?
A dolog hét végére tetőzött amikor a feleségem elment a barátnőjéhez szombat délután egy pár órára és sírva jött haza.
Próbáltam magam meggyőzni hogy feltehetően csak rémeket látok és bebeszélek magamnak mindent, de nem sikerült. Kérdéseim voltak és válaszokat akartam, de nem kaptam. Akkor hoztam meg életem talán egyik legrosszabb döntését. Magam járok utána a dolgoknak.
Hogyan szerezhetek információt ?
Először a sógornőmet találtam meg a skype-on. Azt mondja, Ő nem tud semmiről, Timivel nem beszélt már vagy két hete.
Ehhez hozzá tartozik az is, hogy mi egész jóban vagyunk, a sógornőmnek nem érdeke, hogy titkoljon előlem bármit, úgyhogy kénytelen voltam elhinni neki hogy tényleg nem tud semmit.
Más megoldást kellett találnom. Ahogy néztem magam elé a skype képernyőjére felvillant bennem a megoldás. A feleségem elég sokat MSNezik, van neki egy nagyon jó barátnője akinek mindent el szokott mondani. Ha tényleg van VALAMI akkor azt Ő tudja. Nyilván elmondani nekem nem fogja, de ha egyszer leírták annak talán nyoma van.
Informatikusként nem volt nehéz dolgom egy egyszerű jelszót feltörni és bele nézegetni ezekbe a csevegésekbe. Kár volt, nagyon nagy kár.
"1:10 én: Figyelj Szivi!
Lassan megyek aludni, mert dolgom már nem nagyon van, és gondolom te pedig elaludtál :)
A lényeg, holnap 4-kor a fenti címen.
Na millió pussz."
Gondolom, mondanom sem kell hogy eme kis üzenet címzettje "kedves" régi ismerősöm B. Imre, akit a nagyobbik lányom osztályából ismerünk és természetesen már évek óta sündörög a nejem körül, de lepattant róla mint ..ar a palánkról. Hát ezek szerint mégsem.
